2018. január 21., vasárnap

Szaszkó Gabriella - Beszélj hozzám

Szaszkó Gabriella
Beszélj hozzám


Fülszöveg
Amy ​Forester élete nem könnyű; úgy tűnik, senki sem érti meg tetteinek mozgatórugóit. Amy a híres íróval, David Penningtonnal él párkapcsolatban. A férfi nem olyan régen publikálta gyerekkori memoárját, amiből ország-világ számára kiderül, hogy Amy korábban az író bátyjával, Chrisszel járt jegyben. David testvére öngyilkosságát követően határozza el, hogy megosztja mindenkivel gyermekkora borzalmait, alkoholista édesanyjuk bántalmazásait és zűrös kapcsolatát Amyvel.
Amy a rágalmazások után dönt úgy, hogy megírja a saját történetét, és elmélyed a múlt eseményeiben. Emlékeit a Pennington fiúkról egészen a megismerkedésüktől kezdi, majd elmeséli Chrisszel való kapcsolatát, és azt, hogy milyen is volt egy súlyosan önbántalmazó fiú és drogfüggő testvére mellett élni. Bár az írás ad némi megkönnyebbülést neki, de a visszaemlékezés és Chris halálának közelgő évfordulója feltépi a fájó sebeket. Vajon sikerül majd Amynek a felszín felett tartania Davidet? Túlélheti szerelmük a próbatételt? Egyáltalán lehetséges egy elvesztett személy árnyékában felépíteni egy párkapcsolatot?


Véleményem 
Aludnom kellett pár éjszakát, mielőtt megírtam ezt az értékelést. Mélyen felkavart ez a könyv és napokig nem hagyott nyugodni. Erre az érzelmi kavalkádra nem voltam felkészülve, az első rész ugyanis nem gyakorolt rám akkora hatást, mint a Beszélj hozzám. A Maradj velem számomra túl nyomasztó volt, az erőszakos múlt bemutatása olyan mélységekig ment, ami eltaszított a könyvtől, ezért igencsak lassan haladtam vele. Ezt a kötetet viszont pár nap leforgása alatt elolvastam, egyszerűen nem tudtam letenni. Megviselt ez a könyv, mégis imádtam minden sorát. Én ilyet még nem tapasztaltam, és ezt az élményt csakis Neked köszönhetem, Gabriella!

Az események ott folytatódnak, ahol a Maradj velem véget ér, azonban most Amy kalauzol bennünket a jelen és a múlt labirintusában. Ahogy a fülszöveg is sugallja, Amy a róla alkotott negatív vélemények hatására belekezd saját történetébe, s kiírja magából mindazt, amin keresztülment a Pennington testvérek mellett. Amy karakterét sok negatív visszajelzés illette a Maradj velem után, mind a történetben mind az olvasóközönség körében. Én ugyan nem ítéltem el őt, de bevallom, nekem sem lopta be magát a szívembe. Úgy éreztem, a lány nem igazán kiforrott személyiség, különösen nem David mellett. Aztán jött a Beszélj hozzám, és Amy mintha kilépett volna a sorok közül. Leült mellém az éjjeli lámpa fényébe és elmesélte a történetét. Minket, olvasókat szólított meg, és azt mondta: hallgass meg, hadd mondjam el én is, min mentem keresztül.  Szerintem ezzel egy nagyon bensőséges viszonyt teremtett az írónő szereplője és olvasója között.

A továbbiakban szeretném összefoglalni, miért is tartom kiemelkedőnek ezt a könyvet. Szerintem ritka az olyan regény, amely a bántalmazott egy hozzátartozójának szemszögéből íródik. Tehát egy harmadik személy nézőpontjából, melyen keresztül közvetetten láthatjuk, miként hat jelen esetben egy hányatott sorsú férfi múltja párkapcsolatára. Hogyan birkózik meg a nő párjának tragikus múltjával? Hogyan hat kapcsolatukra a meggyötört férfi előélete? Miként éli meg a nő a boldog és a szomorú pillanatokat a férfi mellett? Ez a megközelítés rám nagyobb hatással volt, mint az első rész, melyben ugye David és Chris gyötrelmes gyerekkorába már testközelből betekintést kaptunk. Itt viszont Amy az, akit szenvedni látunk. Egyre közelebb kerültem a lányhoz, megértettem őt és átéreztem a helyzetét. Mi több, szerettem volna, hogy boldog legyen.  Feltárult előttem, hogy mennyire mély érzésű, kitartó és odaadó személyiség is valójában. Amy visszaemlékezései által Christ is közelebbről megismerhetjük. Látjuk őt felnőni, kitartani, majd megtörni. Chrishez hasonló férfi karakterrel még nem találkoztam. Istenem, akárhányszor rá gondolok, összeszorul a szívem. Szinte látom őt a lelki szemeim előtt, csakúgy, mint Amyt és Davidet is. Gabriella három olyan egyedi karaktert alkotott, akiket kívülről-belülről megismer az olvasó. Mindannyian a szívembe költöztek, sosem felejtem el őket. A barátaimmá váltak, és még ha fájó szívvel is, de gondolok rájuk nap, mint nap.

saját kollázs
Jöjjön a következő pont a „Miért is zseniális mű a Beszélj hozzám?” című képzeletbeli diskurzus sorában. Egyedülállónak tartom azt a reprezentációt, melyben egy jóképű és sikeres férfi kerül bemutatásra, aki viszont problémákkal küzd a szexualitás terén. Manapság a szex igencsak gyakori eleme a new adult és romantikus írásoknak, de főként a nőkre gyakorolt hatását célozzák meg. Sőt, a mélyebb témákkal, mint például nemi erőszakkal foglalkozó regények is inkább a nőket ért borzalmakra koncentrálnak. A Beszélj hozzám azonban egy olyan férfi karaktert tár elénk, akit olyan lelki trauma és megaláztatás ért, ami a párkapcsolatára is rányomja a bélyegét. Szerintem ezzel rendkívül egyedit alkotott Szaszkó Gabriella. 

Annyira valóságos minden sora ennek a regénynek. Szinte tapintható a feszültség Amy és Chris között. Átéreztem Chris félelmeit, de közben Amy vágyait is teljesen megértettem. Chris bezárkózik, Amy többet akar. Kit hibáztatsz? Kinek az oldalára állsz? Kit értesz meg jobban? Egyszerűen képtelenség volt állást foglalnom. Mikor Chris beszélt, minden egyes szavát értettem. S mikor Amy gondolataiban jártam, az ő helyzetét is teljes mértékben átéreztem. Ha ezt a regény olvasod, készülj fel, mert két tűz közt fogsz hánykolódni. Mit kettő, három! David és Amy kapcsolata is megpróbáltatás elé kerül. Értük is izgulni fogsz. Mi lesz Daviddel és Amyvel? David csalódik és bűntudata van. Megértem. Amy hosszú éveken keresztül elfojtotta a vágyait. Megértem.
Én komolyan mondom ilyet még nem éltem át. Sodródtam egyik szereplőtől a másikig, s közben egyikükre se tudtam volna haragudni. Mert bár megbántották a másikat, mindenkinek igaza volt és igazak voltak az érzéseik. De ilyen az élet, nem? Semmi sem fekete vagy fehér, jó vagy rossz. Én mindebből azt tudom leszűrni, hogy az írónő elképesztő profizmussal írta meg ezt a regényt. Nem bánt elfogultan egyik karakterével sem, miközben mind a hármukba lelket öntött. Minden tiszteletem a Tiéd, Gabi! A Beszélj hozzám három darabra törte a szívemet, ami mindhármukért egyszerre dobogott. 

Azt hiszem, jobb, ha befejezem ezt az értékelést, mert ez a könyv így is nagyobb hatással volt rám, mint azt szerettem volna. Kissé eltávolítva magamat az érzelmektől, annyit el szeretnék mondani, hogy a jelenben játszódó fejezetek főként átvezető szereppel bírnak két múltbéli visszaemlékezés között. Ezért ezek a részek kevésbé eseménydúsak, de ugyanúgy lendítenek a sztorin, nincs felesleges rész. Még egy apróságot megjegyeznék, ám ezt semmiképpen sem negatív kritikának szánom, csak egy észrevétel. Az "elcsigázott" szó gyakran ismétlődött, ami nem volt zavaró, csak feltűnő. Szerintem ez egy olyan szó, amit talán lehet más szinonimákkal helyettesíteni, így nem veszít a jelentéséből. Ez az apróság azonban semmit sem változtat azon, hogy a regény felejthetetlen élményt nyújtott számomra. Még egy könyv sem ríkatott meg eddig. A Beszélj hozzám-nak sikerült.  
Most mondjam, hogy köszönöm? Csak annyit mondok, hogy idén nagyon várom a decembert…

Ha még közelebbről meg szeretnéd ismerni a három karaktert, olvasd el a velük készült interjút.
Chris
Steph Pfeiffer 

2018. január 20., szombat

Olvasd kedvenced kedvencét - Szaszkó Gabriella #13

Sziasztok, drága Olvasók

Íme az Olvasd kedvenced kedvencét rovat következő száma, amit már beígértünk Nektek! 😉 A 2018-as évet egy Szaszkó Gabriella héttel szerettük volna elindítani, és ennek keretei között elhoztuk az Írónő top öt kedvenc könyvét, amiben talán ti is kedvencre lelhettek. Úgy gondolom, mindkettőnk nevében kijelenthetem, hogy Gabriella művei nagy hatással voltak ránk, ezért már nagyon várjuk a Pennington-testvérek harmadik kötetét, ami remélhetőleg az idei év végén már napvilágot láthat. Éljen!

Köszönjük Gabriella, hogy elvállaltad a felkérést! 💜



Szaszkó Gabriella
top 5 könyves listája
...................................................


Jeannette Walls - Az üvegvár
Általánosságban elmondható, hogy elvarázsolnak az emberi sorsokat bemutató történetek, így ezen a listán is főleg ilyen könyvek landoltak. Jeanette Walls memoárja a gyerekkoráról hihetetlenül a szívemhez nőtt, ráadásul idén készítettek belőle adaptációt is, amit szerintem szuperül sikerült Bree Larson főszereplésével. A könyv Walls igencsak diszfunkcionális gyerekkorát mutatja be három testvérével, elvarázsolt festőművész anyjukkal és alkoholista apjukkal. A szülők minden létező konvenciónak ellentmondva utazgatnak az Egyesült Államokban, a gyerekek nem jártak iskolába, és néha borzalmas körülmények között éltek. Jeannette Walls egyáltalán nem irigylésre méltó gyerekkora minden buktatójával együtt nekem kiadott valamiféle csodát. Bemutatja egy felnőtt gyerek rálátását szülei hibáira, majd ezeknek az elfogadását, hiszen maga Jeanette sikeres felnőttként is küzdött azzal, hogy családját felvállalja az emberek előtt.


J. D. Salinger - A zabhegyező

Valamiért odáig vagyok Holden Caufieldért, ráadásul emlékszem arra, hogy egy éjszaka alatt elolvastam A zabhegyezőt, amikor nem tudtam aludni. Másnap reggel hajnal hatkor keltem, hogy elinduljak egy borzalmas gyakorlatra a pszichiátriára még egyetemista koromban. Holden elvarázsolt, Salinger stílusa még annál is inkább. Salinger volt az, aki szinte elsőként mert ennyire közvetlen stílusban írni, ezért Holdent olyan élővé varázsolta a lapokon, hogy szinte meg lehet tapogatni. A történet egyébként nagyon egyszerű, egy szétesett kamasz három napját meséli el, aki kibukott a középiskolából és megpróbálja halogatni a szüleivel való találkozást. A könyv mellé nagyon-nagy szeretettel ajánlom a nemrég készült Rebel in the Rye filmet, ami Salinger életét mutatja be A zabhegyező körül. Kiderül benne, hogy az író Holdennel élte túl a második világháború borzalmait, a legszörnyűbb helyzetekben az ő történetén gondolkodott. Ez egyértelműen alátámasztja, hogy miért is lett Holden ennyire élő karakter.

Cheryl Strayed - A vadon
Jön egy újabb memoár. Cheryl Strayed elbűvölő története, aki édesanyja halála után életében kudarcot kudarcra halmoz, tönkremegy a házassága, megcsalja a férjét, a drogok felé fordul, aztán egy kaland megváltoztatja az életét, ugyanis Cherly elhatározza, hogy minden előzetes tapasztalat nélkül nekiindul a Pacific Crest Trailnek, amely Mexikótól Kanadáig húzódik. A menetelés három hónapig 1100 mérföldön át tartott. Strayed ereje, bátorsága példaértékű volt számomra, olyannyira, hogy többször is elolvastam a könyvet. Az életemnek egy olyan szakaszában talált meg, amikor én is szétestem, kerestem a helyem, elveszítettem az irányt. A könyv megmutatja, hogy az újrakezdés sohasem diadalmas, nem történik meg egy csapásra. Emellett a filmet is ajánlom (úgy fest, hogy szinte csak olyan könyvek vannak a listámon, amelyek méltó adaptációt kaptak), Reese Whiterspoon hihetetlenül jól alakítja Cherlyt, még Oscar-jelölést is kapott érte.

Stephen King - A remény rabjai 
Csak háromszor írtam át, hogy melyik Stephen King könyv legyen a kedvenceim között, azért is, mert hogyha mondanom kellene egy írót, aki miatt én is elkezdtem írni, az Stephen King lenne. Majdnem a Végítéletre (The Stand) esett a választásom, hiszen az a könyv mestermunka minden téren. A sztori fordulatos, a karakterek szuperek, van mondanivalója, olyan típus, amitől felsóhajtok, hogy ilyen jót nem is lehet írni. Aztán ott van a Tóparti kísértetek (Bag of Bones), ami miatt lefirkantottam az első regényvázlatomat. Viszont A remény rabjai kisregénykötet jól példázza, hogy Stephen King hihetetlenül sokoldalú író, és nem csak a horror műfajában alkot (bár én a Végítéletet sem nevezném klasszikusan horrornak). Ebből a kötetből A remény rabjai (The Shawshank Redemption) és az Állj mellém (Stand by Me) a kedvencem, bár a másik kettő is szuper. Mind a kettő varázslatos történet, az egyik egy igazságtalanul elítélt férfi börtönéveinek elmesélése, a másik pedig négy fiú gyalogtúrájáról szól, melynek célja, hogy megkeressenek egy halott fiút. Mind a két kisregény hihetetlenül jól megformált, lenyűgöző történet, ráadásul az igazán szuper adaptációikat is érdemes megnézni.

Sylvia Plath - Az üvegbura
Végül, de nem utolsó sorsban Sylvia Plath könyvét választottam. Odáig voltam Esther Greenwood történetéért, a regényre visszagondolva a mai napig kiráz a hideg. Esthert ösztöndíjjal veszik fel a legjobb iskolába, fényes karrier áll előtte, hiszen gyakornokként bekerül egy divatlaphoz, ám mégis elégedetlen, valami hiányzik számára. Slyvia Plath elképesztően módon írja le a depressziót, a kiüresedést, az öngyilkossági gondolatokat. Sajnos nem véletlenül formálja meg ennyire jól Esther karakterét, hiszen ő maga is beteg volt, amikor megalkotta ezt a nagyhatású könyvet, és Az üvegbura megjelenésének évében öngyilkos is lett. Szerintem a könyv nagyon fontos mű, igazi betekintést enged egy mentális betegséggel küzdő ember elméjébe, hiszen Plathnak meg volt az eszköze arra, hogy hihetetlenül jól kifejezze az érzéseket az irodalom eszközeivel.

Szaszkó Gabriella - Maradj velem

Szaszkó Gabriella
Maradj velem

Fülszöveg
David ​Pennington a saját szabályai szerint él: sikeres író és öntörvényű alak, aki mindenkit távol tart magától, a bátyját, Christ kivéve. David élete azonban teljesen felborul, amikor Chris, a sikeres manhattani ügyvéd öngyilkosságot követ el a saját lakásában. Látszólag semmi sem indokolja a szörnyű tragédiát, hiszen a testvére mindig rendezett életet élt, sikeres volt a munkában és a magánéletben egyaránt. David úgy dönt, megírja családjuk történetét, és megpróbál válaszokat találni Chris tettére. A nyugodt visszaemlékezést azonban bátyja volt menyasszonya, Amy megjelenése szakítja félbe. Ahogy David egyre mélyebbre merül a múlt sötét bugyraiban, és szembenéz a családjában történt szörnyűségekkel, Amy és ő egyre közelebb kerülnek egymáshoz… Túl lehet-e lépni a múlt sebein és fájdalmain egy új élet reményében? Fel lehet-e dolgozni egy szeretett testvér halálát? Lehet-e jövője egy olyan kapcsolatnak, mely egy ilyen tragédia árnyékában születik? Vajon David képes lesz lezárni a múltat, vagy örökre a szörnyűségek rabjává válik?

Véleményem

Sziasztok, Kedves Olvasók! Újabb értékeléssel érkezem a blogra, történetesen a 2018-as első olvasmányommal, ami nem más volt, mint Szaszkó Gabriella – Maradj velem című regénye. Már régóta terveztem olvasni ezt a könyvet, úgy körülbelül egy éve csücsül a polcomon. Sajnos mára sikerült masszív várólistát összeszednem magamnak, így simán előfordulhat, hogy könyvek éveket húznak ki nálam olvasatlanul. Vezetni se merem már ezeket a regényeket molyon, szóval gondolhatjátok, milyen érzékeny pont ez nálam. Steph-fel úgy gondoltuk, hogy tartunk nektek egy Szaszkó Gabriella hétvégét, amiben értékeléseket hozunk az írónő eddig megjelent könyveiről, illetve megosztjuk veletek Gabriella kedvenceit az „Olvasd kedvenced kedvencét” rovat keretei közt. Felkészültetek? Hát akkor vágjunk bele!

Ez a regény kívülről egyszerűen gyönyörű. Olyan jó érzés volt a kezembe fogni és simogatni a fedőborítót. A magyar könyveknél mindig van bennem egy kis félsz a borítót illetően – például a Könyvmolyképző gondozásában megjelent történetek az utóbbi időben elég kiábrándító borítóképeket kaptak, amik egyáltalán nem figyelemfelkeltőek. Ezért nagyon hálás vagyok a Maxim kiadónak, akik egy minden szempontból igényes formába tudták önteni ezt a szomorú történetet. Igen, ez egy szomorú történet – ne engedjétek, hogy ez a kép megtévesszen titeket és egy könnyed romantikus sztorit várjatok Gabriellától. Ó, nem! Itt sokkal többről fog szó esni, mint csupán felhevült érzelmekről. Gabriella egy marok Poklot hintett a lapokra, és csupán egy kis adag romantikával fűszerezte.

Szaszkó Gabriella - Az írónő

Történetünk főszereplője egy testvérpár: Chris és David Pennington, két szörnyű sorsú kölyök, akik a Pokol köveit járják végig mániákus depresszióban szenvedő édesanyjuk mellett, miközben édesapjuk a megélhetés érdekében üzleti utazások sorait bonyolítja le, így sajnálatos módon kevés ideje marad arra, hogy kontrollt gyakoroljon az otthoni helyzet felett. A báty, Chris igyekszik megóvni kistestvérét a terrortól, ám egy idő múltán ez lehetetlenné válik, és David is kap egy kis ízelítőt a testi erőszakból. Szaszkó Gabriella tehát két hányattatott sorsú fiú életét mutatja be két szálon – a jelen és a múlt dimenziójában. A múltra vonatkozó részekben figyelemmel kísérhetjük, ahogyan a fiúk felcseperednek, a jelenben pedig kapunk egy végkifejletet: Chris öngyilkos lett – és ezt David felfogni sem teljesen képes, nemhogy feldolgozni. Imádom a jó testvérekről szóló történeteket, mert nekem is van egy nővérem, akit imádok, és tudom mennyi melegséget és izgalmat tartogat egy szépen gondozott testvérkapcsolat. Remek választás volt ilyen perspektívából bemutatni az anya kegyetlenségeit.

A történet harmadik főszereplője Amy, aki alapvetően nem túl szimpatikus karakter. Ez a nő az, aki Chris barátnője és később menyasszonya, majd a férfi halála után David ágyában köt ki. Hogy mi? Valljuk be, ez mindenhol kiverné a biztosítékot. Nem érzem jogosnak, hogy David és Amy a körülöttük lévő karaktereket hibáztatják, amiért nem képesek elfogadni a köztük alakuló románcot – jó érzésű ember rakétával lőné fel Amy-t az űrbe. Ez a pont engem sajnos túlságosan felbosszantott, ezért a jelenben játszódó részek nem tartoztak a kedvenceim közé. A jelen keserves, szomorú és elég statikus a regény első felében. Persze értem a funkcióját, de a mozgalmas múltbeli egységek után mindig elkedvtelenedtem, amikor újra a jelenbe kellett csöppennem. Valószínűleg ezért is tartott két hétig, míg kiolvastam ezt a könyvet. Most nem azt szeretném mondani, hogy itt bármi el lett volna rontva az írónő részéről – csupán az érzéseimet szerettem volna megosztani veletek, mert valljuk be ez is hatással van ránk olvasás közben.

Szereplők ihlette collage

Mostanság egyre több reflektorfényt kapnak a „rossz” karakterek – akiknek sok hibája van és a való életben az ember elítélné őket, amiért olyanok amilyenek. Ez volt talán az első olyan regény, ami úgy tudott nekem bemutatni egy „rossz” karaktert – gondolok itt David-re, hogy megértsem őt és szimpátiát érezzek iránta. Végre! Erre vártam! Mutassa meg nekem az író, hogy az a személyiség mitől vált ilyenné, miért vett fel rossz szokásokat és viselkedési jegyeket. Szaszkó Gabriella teljes történetet írt David köré, és nem hagyott maga mögött kérdéseket, amiket utólag kellene megválaszolni. Annyira örülök, hogy valaki képes volt ilyen összetett történet megírására, ahh. Komolyan egy nagy vágyamat váltotta valóra Gabriella – köszönöm szépen Neked, Gabi! Hihetetlen, amit ezzel a könyvvel elértél, és amilyen érzéseket keltettél bennem. Képes voltál bemutatni a rossz mögött álló okokat és lerángattál engem is egy kicsit a Pokolba.

Meg kell említenem, hogy a regény nyelvezete nagyon kellemes, igazából olvastatja magát, simán nevezhető világszínvonalú könyvnek minden tekintetben. Egy dolog zavart engem, az is formai – egy kicsit nagyobb sorközt el tudtam volna viselni, mert néha már úgy éreztem, hogy pillanatokon belül kifolyik az amúgy is könnyes szemem olvasás közben és végigsiklik a padlón, majd leveti magát a harmadikról. Gondolom miattam ezen nem fognak változtatni, de gondoltam megemlítem, hátha.

A folytatást illetően olyan jó lett volna, hogyha Chris szemszögéből íródott volna, mert nem titkolom tovább: nekem igazából ő volt a kedvenc karakterem és imádnám, hogyha a fejébe szállhatnék egy kicsit és fészket verhetnék ott, mondjuk négy-ötszáz oldal erejéig. Ettől függetlenül kíváncsi leszek a folytatásra, mert sok kérdőjel maradt bennem Amy karakterével kapcsolatban – és titkon reménykedek, hogy a lányon keresztül még sok Chris pillanatban lesz részem a következő részben. Remélem, ti is tervezitek elolvasni Szaszkó Gabriella könyvét srácok, mert tényleg érdemes! Nagyon ajánlom nektek ezt a könyvet, hogyha szeretitek a tragédiákat és a lelki témájú regényeket.

Ella Fisher

2018. január 17., szerda

Top 5 Szerda - # 3 Felejthető könyvek


Sziasztok!
Köszöntök mindenkit ezen a szép szerdai délutánon!

2018 harmadik szerdáján járunk, ami nem jelenthet mást, mint egy újabb TOP 5-ös listát. Ez a hét egy számomra igencsak érdekes témát tartogatott, ugyanis a múltkori bejegyzésben már elárultam, hogy sajnos elég lyukas a memóriám és hamar felejtek. A mai nap témája éppen azokat a könyveket szeretné csokorba szedni, melyeket valamilyen oknál fogva kiszelektáltak az agymanók a fejünkből.

A hivatalos kiírás így hangzik tehát: gyűjtsd össze azt az öt könyvet, amit szerettél vagy éppen ki nem állhattál, viszont mára már nem igazán emlékszel rá.


Tahereh Mafi - Ne érints 
Tavaly februárban olvastam ezt a könyvet, de már régebben is szemezgettem vele a csodaszép borító miatt. Nos, így egy év távlatából is inkább csak a könyv külseje van meg a lelki szemeim előtt. A történet elejére és a végére emlékszem, a köztes részek azonban teljesen kiestek. Az igazság az, hogy nem igazán ragadott magával sem a történet sem a különleges megfogalmazás. Viszont azt csiripelik a madarak, hogy a folytatás sokkal lendületesebb és izgalmasabb. Talán idén sorra kerül a másik két kötet is (mit számít még két könyv a könyvtorony tetején, nem igaz?).

Marie Rutkoski - A nyertes átka
A nyertes átka a legfrissebb könyv, amit olvastam a top ötös listában lévők közül. Éppen ezért is kellemetlen, hogy egy jelentősebb pillanatot sem tudnék kiemelni a regény cselekményéből. Olvasás közben végig kísért egy furcsán tompa érzés, mintha köd ereszkedett volna rám. Nem sikerült teljesen elmerülnöm a sztoriban, sem a karakterek közti intrikákban. Viszont arra emlékszem, hogy a befejezés egyértelműen a folytatás felé terelgetett. Mielőtt azonban belevágok A nyertes bűnébe, újra fogom olvasni az első részt, ezennel angolul. 

Stephanie Perkins - Ajándékba adlak
Ez a kötet ugyan még folyamatban lévő olvasmányom, őszintén szólva egy ideje már felhagytam a novellák olvasásával. Sajnos egyik elolvasott novella sem volt kiemelkedő számomra, egyiket sem tartom átütőnek vagy emlékezetesnek. Többet vártam ettől az antológiától, szerettem volna romantikus és ünnepi pillanatokban részesülni, csakúgy, mint azt a fülszöveg is ígérte. Bár, akadt egy-két aranyos történet, ami mosolyt csalt az arcomra, a legtöbb mű semmi nyomott nem hagyott bennem. Lehet, hogy épp a legjobbakról maradtam le, de jelenleg nem érzem a késztetést, hogy újra kézbe vegyem ezt az amúgy nagyon cuki könyvecskét.

Karen Thompson Walker - Csodák kora 
A Csodák kora óta nem találkoztam hasonló témát boncolgató történettel. Lassul a Föld, hosszabbodnak a napok. Mi ez, ha nem egy félelmetes apokaliptikus sztori? Igen ám, de amennyire érdekfeszítőnek hangzik, annyira csendes és visszafogott ez a disztópia. A cselekménye lassú és kissé vérszegény, az akciók helyett inkább a lélektan felé húz a történet. Ezzel nem is lenne baj, de hogy én ebből semmire nem emlékszem, az is biztos. Illetve a vége dereng, de nem valószínű, hogy valaha újraolvasnám egy emlékezet frissítés végett.


Monica Murphy - Második esély pasi (Drew+Fable 2.)
Az Ulpius-ház kiadó gondozásában megjelent Heti csaj című regény (Drew+Fable 1.) azon kevesek egyike, ami az erotikus jeleneteivel együtt is tetszett. Ugyanis nem csak szexről szólt az egész, számomra a történet és a karakterek is jól kidolgozottnak tűntek. Mai napig fel tudom idézni a regény fontosabb jeleneteit és a drámai fordulatot a végén. Aztán jött a folytatás, a Második esély pasi, és mintha mindent töröltek volna. A nagy egymásra találás ebben a kötetben inkább a testi vágyak beteljesülésében mutatkozott csak meg. Arra emlékszem, hogy az utolsó ötven oldalban felpörögtek az események, de - hogy addig mi történt - azt már nem tudnám felidézni.

molyolók, top-ötök moly zóna 
eredeti kiírás goodreads

Kíváncsi lennék, Nektek mely könyvek merültek már feledésbe. Írjátok meg, tapasztaltatok-e hasonlót, vagy olvastátok-e a fent említett könyvek valamelyikét. Jöhet bármi! 
Éljen a könyves társadalom! ♡♡


Steph Pfeiffer