Olvasd kedvenced kedvencét - Vivien Holloway #4

Sziasztok, kedves Olvasók! 

Megérkeztünk az Olvasd kedvenced kedvencét rovatunk következő számával, aminek áldozata nem más, mint: Vivien Holloway, aki a közismert Winie Langton steampunk sztorik édesanyja. A fiatal írőnő nevéhez fűződik Winie-n kívül még a Morrighan és a Végtelen horizont című sorozat is. Hát nézzük milyen könyvek állnak közel Vivien szívéhez!

Köszönjük Neked Vivien, hogy megosztottad velünk a személyes kedvenceidet! 💜

Vivien Holloway
top 5 könyves listája

...................................................

J. Goldenlane - Farkastestvér

Kamaszkorom óta az egyik legnagyobb kedvencem. (Nem elhanyagolható a tény, hogy magyar írónő követte el). Ha nagyon nincs kedvem a polcaimon sorakozó egyik olvasatlan könyvhöz sem, általában ehhez nyúlok.

Christina Hunter vérfarkas, de ez nem az a fajta „teliholdkor elvesztem az eszem és válogatás nélkül gyilkolok mindenkit” típusú kór. Nagyon szeretem, hogy Chris vérfarkasságának ténye egyszerűen annyira természetes, mint a levegővétel. A történet pörgős, tele akcióval, és zseniális párbeszédekkel.

A stílus könnyed és laza, a nyelvezet mégis gyönyörű és választékos. Engem minden alkalommal feldob és kikapcsol, bármilyen hangulatban is legyek. 

Anne McCaffrey - Sárkányröpte

Mindig azt szoktam mondani, hogyha nagy leszek, egyszer szeretnék úgy írni, mint McCaffrey. A Sárkányröpte eredetileg 1968-ban jelent meg, és szent meggyőződésem, hogyha ez a könyv nincs, most nincs Eragon sem. McCaffrey írt először ilyen formán sárkánylovasok és sárkányok kapcsolatáról, és sajnos a mai napig méltatlanul elhanyagoltak a könyvei.

Pern bolygóját évszázadok óta nem fenyegette a Rőtcsillagról aláhulló szál – mely egy spóraszerű életforma, ami minden szerves dolgot elpusztít, ahová csak hullik. Annak idején a szálak elleni védelmet a sárkányok, és azok foszfin lehelete jelentette, mely a levegőben égette el a parazitákat. Azonban a sokszázados tétlenségben az emberek elfeledkeztek a szálakról, a sárkányok pedig szép lassan elvesztették jelentőségüket. A Rőtcsillag azonban újra feltűnik az égen, és csak néhányan sejtik, mit is jelenthet mindez.

McCaffrey zseniális. Komolyan. A leghétköznapibb eseményeket is olyan stílussal, olyan elképesztően olvasmányosan képes megírni, hogy az ember úgy olvassa tátott szájjal, mint a legpörgősebb harci jelenteket.

Az írónő sajnos már nincs köztünk, de a maga idejében igazán egyedit és újat alkotott. 

Laurell K. Hamilton - Bűnös vágyak

Elismerem, és nagyon szeretem Hamilton munkásságát – egy bizonyos pontig, mert egy idő után nagyon átesett a ló túlsó oldalára. De tény, hogy az Anita Blake könyvek az első tíz kötetig profin felépítettek, és remek világgal rendelkeznek.

Hamiltonnak nagyon nagy erőssége a világfelépítés, ami kötetről kötetre csak tágul és gyarapszik. Ahogyan a felbukkanó lények száma is, de ez nem egy túlzsúfolt paletta, ahol ész nélkül bedobálnak mindenféle természetfeletti dolgot, hátha attól izgalmasabb lesz a történet. Ebben a világban mindennek és mindenkinek helye van, ráadásul minden újabb lényhez újabb érdekes mitológia is tartozik.

Az első részben a helyi fővámpír felbérli Anitát, hogy nyomozzon ki néhány brutális vámpírgyilkosságot, ám ez egyáltalán nem olyan egyszerű, ha az ember lányát folyamatosan meg akarják ölni.

Sajnos Hamilton is beleesett abba a hibába, hogy képtelen elengedni Anita karakterét – van már egy biztos rajongótábor, akik mindenképp megveszik a könyveit (teljesen mindegy miről szólnak, illetőleg nem szólnak), ezt a biztonságot pedig nyilván nehéz feladni. Pedig huszoniksz rész után talán nem ártana elgondolkozni rajta.

Patrick Rothfuss - A Szél neve 

Tudjátok, milyen, amikor egy könyvnek atmoszférája van? Na, ilyen! A hangnem, az elbeszélés módja, a tempó egyszerűen beszippantja az olvasót.

A történet nem siet sehová, ráérős tempóban halad, ahogyan Kvothe is a maga útján, de ettől a történet egyáltalán nem lesz lassú, vagy vontatott. És mindezt a hangulatnak köszönheti. A főszereplő – és ezzel együtt Rothfuss – igazi mesélő, a szó legjobb értelmében. Olyan ez, mint mikor ősszel bekuckózol a meleg takaró alá egy bögre teával, és az élet egy pillanatra tökéletes.

Az első könyv Kvothe gyerekkorát, tanulóéveit, végül a mágusegyetemre való bekerülését követi végig egy varázslattal és titkokkal átszőtt világban.

Ez egy trilógia, egyébként, aminek a harmadik részére már soook-soook éve várunk, ugyanis Rothfuss még mindig nem volt képes megszülni. Szóval ez egy elképesztően zseniális könyv, de csak az kezdjen bele, aki a második rész után képes várni. Olyasmi ez, mint a Martintól kibekkelni a hatodik Trónok harca részt… 

Mark Lawrence - Tövisek hercege

Kicsit agyaltam, melyik könyvnek szorítsak még helyet a listán, de mivel a csodás világkidolgozást Hamiltonnál már méltattam, Karen Marie Moninggal nem okoznék nagy meglepetést, így inkább a szokatlan főhős felé billent a mérleg nyelve.

Lawrence egy igazán tökös író! És nem csak azért mert pasi, hanem amúgy is. Jorg nem egy kedves szereplő. Nem egy hősies karakter, aki a zsarnoki hatalom ellen küzd az igazáért. Nem, Jorg maga a zsarnok – jó, még csak zsarnok palánta, de igazán jól csinálja. Gátlástalan, érzéketlen, és hatalomra vágyik.

Nagyon különleges egy ilyen szereplő fejében lenni, mert az emberek általában a jófiúkról szeretnek olvasni – az írók épp ezért a jófiúk szemszögéből írnak. De Lawrence beintett a rendszernek. Ahogyan Jorg is folyamat jelleggel beint mindenkinek, és tűzön-vízen, véren-halálon át keresztülviszi az akaratát.

Az egész Széthullott Birodalom sorozat (trilógia egyébként, nálunk már mindhárom rész megjelent, úgyhogy ez senkit se tarthat vissza) fantasztikus, épp azért mert egy olyan szereplő fejében utazzuk végig, aki nem illik a sémába. Aki nem jó, és nem önzetlen. Aki éppen olyan, amilyenek legbelül talán kicsit mindannyian vagyunk, de még magunknak is szégyelljük beismerni.