Marie Lu - Bajnok

Marie Lu
Bajnok

Fülszöveg June és Day annyi mindent feláldozott a Köztársaságért, és egymásért, de az ország végre a megújulás küszöbén áll. June visszanyerte a Köztársaság megbecsülését, a kormányzat legfelsőbb köreiben dolgozik mint princepsjelölt, Day pedig a hadseregben emelkedett magas posztra. Arra azonban egyikük sem számított, hogy a körülmények alakulása ismét összehozza őket. Épp mikor már küszöbön áll a békeszerződés aláírása, egy járvány kitörése okoz pánikot a Kolóniákban, és ismét háború fenyegeti a Köztársaságot. A fertőzést egy minden eddiginél halálosabb vírus okozza, az ország sorsa pedig June kezében van. De hogy megmentse milliók életét, arra kell kérje, akit mindennél jobban szeret, hogy áldozza fel mindenét. Szívszorító dráma, akció és feszültség. Marie Lu nagysikerű trilógiájának elképesztő befejezése.

Véleményem

Marie Lu pontosan azt a befejezést adta nekem, amire hőn vágytam. Úgy gondolom, a Bajnok című regény fantasztikus megkoronázása volt a Legenda trilógiának, pontosan az a befejezés, ami méltóan zár le egy nagyszabású, filmvászonra adaptálható történetet. Köszönöm az Írónőnek! Semmi kétség afelől, hogy ezzel a trilógiájával a kedvenceim közé lopta be magát Lu kisasszony, kiérdemelve, hogy figyelemmel kísérjem további  munkásságát is, mert tényleg érdemes. Marie Lu neve tehát garancia lett számomra, akárcsak Colleen Hoover írónő neve.

Nem saját szerkesztés

A Bajnok újfent hozta a Legenda című könyv pörgős cselekményét, szinte lehetetlen volt letenni a regényt. Pontosan úgy éreztem magam a történet olvasása közben, mint a nyitókötet esetében. A történet végig fenntartotta az érdeklődésemet, sőt… olyan eseményekkel bombázott, amikre egyáltalán nem voltam felkészülve. Izgalmas fordulat még izgalmasabbat követett, néhol csak kapkodtam a fejemet. Marie Lu egy-egy pillanatra engedett csak megpihenni, azoknál a részekben, amikor June és Day kapcsolatát helyezte előtérbe. Mondhatjuk, hogy ez a bizonytalan kapcsolat már sok mindent megélt, de ez a kötet még mélyebbre hatol és még drámaibb hangulatot teremt főszereplőink között. Aki olvasta már a Született tehetséget, úgy gondolom, sejti már, hogy mi ad alapot a szereplők borús hangulatának. 😢

Ha a zárókötet egyetlen szóval kéne jellemeznek, valószínűleg a fesztültség szót választanám. Ugyebár az előző rész egy Day-t érintő tragédiával zárul, aminek hatására Day és June eltávolodik egymástól. A Bajnok a Született tehetség cselekménye után nyolc hónappal veszi fel a fonalat, és összegezi az elmúlt időszak eredményeit és érzelmi válságát. A Köztársaság igazgatásában változások álltak be, a Kolóniákkal éppen béketárgyalások zajlanak. Relatíve békés alapszituációból indulunk, amikor a Kolóniákban zavargásokat kelt egy vírus, ami feltehetően a Köztársaság területéről érkezett a másik államba. A Kolóniák gyógymódot követel, és hihetetlen sebességgel hadrendbe állítja csapatait. Aztán egyik pillanatról a másikra szabadul el a nagybetűs POKOL. Bár már eddig is háborúban állt ez a két állam, most sokkal közelebbi képet kapunk az eseményekről, illetve ezúttal sokkal hatékonyabban rohamozza meg az ellenség az éppen hamvaiból feltámadó Köztársaságot. Tehát adott egy vírus, amire záros határidőn belül ellenszert kell találni, egy haldokló kapcsolat főszereplőink között és egy ingoványos lábakon álló Köztársaság, ami nehezen reagál a történtekre. Annyi feszültség bújt meg a lapok között, amennyit Marie Lu csak bele tudott írni… És éppen ettől lett olyan lehengerlő a végeredmény!

Saját szerkesztés

A Született tehetségről írt véleményemben megjegyeztem, hogy a második kötetben kezdett kitágulni a világ, egyre több Köztáraságon kívüli információt kaptunk. Nos, ez a globális nézőpont még nagyobb teret kap a Bajnokban, konkrétan főszereplőnk June és Anden ellátogat Antarktiszra, ahol betekintést kapunk egy másik társadalmi és motivációs rendszerbe, illetve a Köztársaság külpolitikájába. Nagyon tetszett ez a rész: az itt kiosztott szemüvegek, az internetező kabin és az ottani vizuális megjelenítések, az építészet és technológiai fantáziák nagyon érdekesek voltak.

Újfent úgy éreztem, hogy a két szemszög kiegyensúlyozott. Hasonlóan izgalmas cselekményt kapott June és Day. June inkább a felsőbb vezetés és a külpolitika vonalán mozog a háborúnak, míg Day a háború közvetlen résztvevőjeként van jelen és irányítja az átlagpolgárok gondolkodását. Tehát szereplőink holisztikus képet adtak a háború kezeléséről, semmilyen hiányérzetem nem maradt a könyv befejezése után. Talán itt használja Marie Lu a legjobban karaktereit, itt kapjuk a legtöbb csavart és itt sirat meg minket legtöbbször az írónő. [SPOILER] Vannak, akik neheztelnek az írónőre, amiért ilyen szomorú befejezést adott az olvasóknak. Olvastam olyat is, hogy valaki Day halálával érezte egésznek a történetet, nem kellett volna őt visszahozni a „sírból”. Lehet, én vagyok túl megértő ezzel a trilógiával szemben, de szerintem jól tette Marie, hogy ezt a megoldást választotta. Ez egyszerre volt szívet szaggató, mégis reménykeltő. Nálam tökéletesen működött ez a befejezés, semmit sem változtatnék rajta. Pontosan azt az űrt hagyta maga után, amitől még nehezebbé vált megválnom a trilógiától… És én már csak szeretem, ha valami ilyen intenzíven tud hatni a lelki világomra. [/SPOILER]

Nem saját kép

Rengeteget lehetne beszélni erről a könyvről, de nem szeretném lelőni az eseményeket, sem túl sokat elárulni a cselekményről, ezért inkább összegzés képpen csak annyit szeretnék írni, hogy szerintem a Bajnok lett a trilógia legütősebb kötete, ahogyan abban reménykedtem. A Bajnok elhozta a végső küzdelem minden feszültségét, könnyeit, szerelmét, tragédiáját és akcióját. Hogyha valaha filmet készítenek belőle – ami nem tudom, miért nem történt már meg – akkor rám számíthatnak a mozik, mert az elsők közt szeretném látni! Nehéz megválni ettől a trilógiától, mert nagyon sok szép pillanatot okozott nekem, de nem fogok sokáig csüggedni, mert... Hatalmas bánatomban és végső elkeseredettségemben írtam a Könyvmolyképzőnek, hogy esetleg kilátásba helyezték-e Marie Lu másik trilógiáját, a Young Elites-et, és erre egy hatalmas IGENT kaptam válaszul. Tehát idén remélhetőleg már a kezemben foghatom a következő kedvencemet! ♥

Ella Fisher