Nyitray György - A fátyolon túl

Nyitrai György

A fátyolon túl

Fülszöveg Kétféle álom létezik. Vágyakozunk valamire, vagy félünk valamitől. Ernye, ébren találkozik a vágyálmával. Egy tavaszi éjszakán megismeri Krisztit, akiről az első pillantás után tudja, hogy ő az igazi és feleségül fogja venni. Fiatalok, de komolyak a szándékaik. Együtt repülnek Londonba, ahol sok barát és kalandok várják őket. Abban a hitben kezdenek új életet, hogy a szerelem, és a barátság örök. De az idegen nagyváros, a környezet lépésről lépésre őröli fel közös álmaikat. Még nem tudják, hogy az egyetlen biztos dolog van az életükben, a változás. A szívélyes mosoly torz vigyorrá válik, és a lelkükben szárnyat bont a titok. A köd alatt, millió közös perc után, a fátyolon túl, mindenre fény derül idővel.

Véleményem

Nyitray György regényének borítója számomra szerelem volt első látásra, ezért első dolgom volt a fülszöveg elolvasása az ígéretes borítókép után. Bár a fülszöveg nem árult el túl sokat a történetről, mert egészen általánosan lett megfogalmazva és hiányol mindennemű részletet, mégis felkeltette az érdeklődésemet. Szeretek férfi íróktól olvasni, mert szerintem képesek olyan történeteket írni, amik számunkra, nőknek váratlanabb fordulatokkal és eseményekkel vannak megfűszerezve. Ez esetben a véleményem beigazolódott, mert teljesen mást kaptam A fátyolon túl című regénytől, mint amire számítottam a fülszöveg és a borító alapján.

Főszereplőnk Ernye egy magyar férfi, aki egy baljós éjjelen megismerkedik élete szerelmével, Krisztivel, aki bár nem ad okot a vonzalomra, nyitott Ernye irányába. A két fiatal megismerkedésük után elhatározza, hogy külföldön, jelen esetben Angliában próbálnak szerencsét. Kriszti szülei ellenzik a költözést részben a lány folyamatban lévő tanulmányai miatt, azonban a pár elhatározása szilárdabb annál, hogy ez a tény kizökkentse őket. Kriszti és Ernye a férfi egyik ismerősének angliai házába költözik, ahol egy kisebb magyar kolónia fogadja őket. A fiatalok hamar beilleszkednek a közösségbe és sikerül munkát találniuk. Ernye van, hogy hét napban kényszerül dolgozni, Kriszti fizetése pedig egy idő után kevésnek bizonyul. Ernye igyekszik anyagi stabilitást teremteni, miközben szép lassan integrálódik a közösségbe és felveszi szokásaikat, ami a drogokban és az alkoholban merül ki. Kriszti és Ernye együtt olvadnak bele az alkohol áztatta mindennapokba…

A megpróbáltatások akkor kezdődnek, amikor a lány visszautazik Magyarországra, hogy befejezze az iskolai tanulmányait, és Ernye nem tart vele. A pár kapcsolata a történet alatt egy szép ívet ír le, aminek megvan a maga csúcspontja és az utána következő hanyatlása. Olyan volt főszereplőink kapcsolatának zuhanó repülése, mintha egy építőkockából épült várból elkezdtünk volna egy-egy kockát kiemelni, mígnem a teljes szerkezet össze nem omlik. A könyv második fele kimondottan nyomasztó hangulatú volt, egymást érték a negatív érzelmekkel megtöltött jelenetek. Úgy tettem le a könyvet, hogy közben fellélegeztem...

Saját szerkesztés

Szereplőink kissé kidolgozatlanok, nem is igazán rajtuk vagy jellemrajzukon van a hangsúly, hanem a cselekményen és a különböző élethelyzeteken. Úgy hallottam, hogy ez a kötet novellák füzéreként indult, de végül egy regényként lett kiadva. Részben gondolom, ezért van, hogy a különböző fejezetek lazán csatlakoznak egymáshoz, néhol ugrálnak személyek és helyszínek között és nincs meg az igazi fókusz, amit a főszereplők érdemelnének. Vannak céltalan jelenetek, amik nem építenek a történeten, és vannak részek, amik több részletezést igényeltek volna, ilyen például főszereplőink megismerkedése, Ernye leszokása a drogokról.

Tehát vannak zavaró tényezők a kidolgozást illetően, viszont az érdemeit sem szeretném elvitatni ennek a könyvnek. Nyitrai György témaválasztása nagyon tetszik, örülök, hogy az elvándorló magyarokról és kinti életükről is kaphattunk egy könyvet. Nyitrai úrból sugárzik az értelem, ez tisztán látszik a fogalmazásmódján és életbölcsességein, amik idézetes kötetekben is megállnák a helyüket. Az írói nyelv simogatta a lelkemet a trágár részeket leszámítva, amik úgy gondolom, hogy indokoltak voltak azokon a részeken, ahol Írónk használta. A könyv stílusáról a realizmus jutott eszembe, ahol az írók mindent éppen olyan mocskosan, rücskösen mutatnak be, ahogyan az a valóságban megfigyelhető. Tehát korunk realista lenyomatát adja Nyitrai kötetében, annak minden gyomorforgató részletével együtt. Különleges élmény volt… nem éppen pozitív, de értékelendő.

Hogyha összegezni szeretném, hogy miről is szólt A fátyolon túl című kötet valószínűleg azt mondanám, hogy egy férfiről olvashatunk benne, aki egy prostituált viselkedésével megáldott nőbe szeret bele, és küzd érte elvakultan, mígnem rászakad a felismerés, hogy egy idegenért harcolt és dolgozott egész életében. Nos, ez igazából izgalmas és igazi! Ez a könyv a tévutakról, a drogokról, a mérgező közösségekről és a felismerésekről szól. Szereplői életbeillően eredetiek és hibáikon mi is osztozunk nap, mint nap. A fátyolon túl egy tanulságos történet. Köszönöm, hogy olvashattam és a recenziós példányt az Írónak és az Álomgyár kiadónak!

Ella Fisher