2018. április 8., vasárnap

BubbleBook áprilisi doboz


Sziasztok!

Szerdán érkezett meg hozzám a BubbleBook áprilisi doboza, ami a bukott angyalok téma köré épült. A társaság a kiosztott mintadobozok után hamar felkeltette az érdeklődésemet, ezért gyorsan le is adtam a rendelésemet egy ropogós kis dobozra. Nem tudtam igazából, hogy mire számíthatok, nem kezdtem el nyomozni a témában, hogy vajon mi lehet a kiválasztott könyv és ötletelni, hogy vajon milyen tárgyak lesznek a csomagban. Egy dolgot reméltem, hogy csennek a srácok egy fürdőbombát a tárgyak közé, mert jelenleg ennek az őrületnek hódolok - ❕info: a BubbleBook csapat ígérete, hogy minden hónapban elrejtenek egy fürdőbombát vagy kézműves szappant az ajándékok között. Nekem ez az irány abszolút tetszik. Szerintem a jövőben képviselhetnek ők egy ilyen csajosabb, szépségápolási termékek és kiegészítők köré épülő tematikát, aminek szép jövője lehet itthon. A BubbleBook egy kicsit drágább áron kínálja meglepetésdobozát, mint a BookaSlot klub. A későbbiekben kiderül, mit is kapunk ezen az áron - engem mindenesetre a mintadoboz meggyőzött. 😊

BubbleBook áprilisi doboz - Bukott angyalok

És íme a kipakolt, áttapogatott, megszagolt doboz és annak tartalma. A csomag egyik legfontosabb pontja nálam maga a könyv, amit beletesznek az alkotók. Nos, nagy kő esett le a szívemről, amikor megláttam Lana Millan - Raziel című kötetét ebben a csinos kis könyv védő vászontokban, ami nekem nagyon tetszett. Illik a könyvhöz, egyszerű mégis nagyszerű zsák, aminek biztosan hasznát fogom venni a jövőben. Köszönöm szépen a csapatnak! Szóval miután körbeszaglásztam a tárgyak között és elolvastam az összegző papírt, amin a termékek listája szerepel, realizálódott bennem, hogy bizony nem egy egyszerű könyvet kaptam, hanem egy dedikált példányt, amiben az írónő kommentjei vannak elrejtve színes post-it cetlikre írva. Azt a mindenit! 😮 Mekkora ötlet! Egyszerűen imádtam. Különlegessé és izgalmassá teszi majd az olvasási élményt ez az adalék, panaszra tehát semmi okom, a csapat kitett magáért a könyv terén - és ismételve magam: szerintem ez az igazi lényegi pontja a doboznak. A regény jó választás volt, örülök, hogy egy magyar szerzőt támogattam a csomag megvásárlásával. A könyv mellé jó ropogtatni való lesz a Kit Kat csoki, ami színében is passzol a könyvhöz, illetve hasznos lesz a kis toll formájú könyvjelző, amit a lapok közé rejtettek.


A kötet mellé még kaptunk egy vászontekercset, amin a Cassandra Clare által teremtett árnyvadászok rúnajelei vannak. Én nem vagyok sajnos egy Végzet Ereklyéi sorozat rajongó, a Csontváros után hamar letettem a folytatásról, ezért kevésbé tudtam átérezni azt az örömöt, amit valószínűleg éreznem kellett volna. Egy rajongó biztosan sokkal szívesebben fogadta volna ezt a kis tárgyat, mint én. Viszont a jövőben tervezem elolvasni a Pokoli szerkezetek című sorozatát az írőnőnek, szóval még nincs minden veszve, meglehet a jövőben még a szívemhez nőnek ezek a rúnák. 😉 Kíváncsi leszek ezek után, milyen hasonlóságok lesznek a Raziel és a Cassandra Clare történetek között, ha már helyet kapott a dobozban ez a téma.


Az árnyvadász témánál maradva kaptam egy kézműves szappant (az áhított fürdőbomba helyett, hát a kívánságom most nem hallgattatott meg), aminek isteni alma-fahéj-csipkebogyó illata van. Még sosem használtam ilyen szappant, de eddig igazából pozitívan csalódtam benne. A szappanra egy fanart van nyomtatva Clary Fray-ről - biztosan ilyen illata van a kiscsajnak a regényben - nem tudom.  🙈 Emellett érkezett egy vadrózsa illatú ajakbalzsam, ez Isabelle Lighwood mosolya fantázia néven fut - ami szintén a Végzet Ereklyéi fan vonalat erősíti. Ennek az illata személyesen nekem már nem annyira tetszett, de ez persze ízlés dolga. Maga a termék szimpatikus, örülök, hogy a szeles időkre kaptam egy ajakápolót. A doboz legfurább eleme az árnyvadász rúnákkal telerajzolt könyvjelző, amit nem tudtam hova tenni design szempontból. Tetszik, hogy a BubbleBook ad a megjelenésre, ezért őszintén szólva egy szebb könyvjelzőt is el tudtam volna képzelni ennél - sajnos ez most így alakult. A doboz utolsó eleme a Kerülj bele a dobozba pályázat nyertesének, Balog Boglárkának a rajza, ami egész klassz - és végre nem árnyvadászos, hah.


Összességében úgy gondolom, hogy egy szuper dobozt kaptam. Nincs okom panaszra, a tárgyak nagy része megtetszett, igényes munkát végzett a csapat, köszönöm szépen nekik az ajándékdobozt. Talán a témát lehetett volna kicsit tágabban értelmezni és több angyalos tárgyat csomagolni az árnyvadászos helyett - mert így egy kicsit egyhangú lett a végére, de ezt csupán építő kritikaként írom, nem zavart különösebben az árnyvadász invázió. A sok-sok ajándék közül a könyv és az író által elhintett cetlik tetszenenek a legjobban. Szeretem, ha valami kreatív és innovatív, ezért remélem, a fiúk-lányok ezen az úton maradnak és még sok izgalmas dolgot rejtenek el a csomagjaikban. Valószínűleg nem utoljára rendeltem tőlük.😄

Ella

2018. április 3., kedd

Jenny Han - P.S. I Still Love You

Jenny Han
P.S. I Still Love You
Fülszöveg 
Lara Jean nem számított rá, hogy valóban beleszeret Peterbe. Ők ketten csak színleltek, aztán hirtelen ez már több lett egyszerű színjátéknál. Most Lara Jean minden eddiginél jobban összezavarodott. Amikor egy újabb fiú bukkan fel a múltjából, az iránta táplált érzelmei is visszatérnek. Szerethet egy lány egyszerre két fiút?
A New York Times bestseller, A fiúknak, akiket valaha szerettem elbűvölő és őszinte folytatásában a felejthetetlen Lara Jean szemén át láthatjuk az első szerelmet. A szerelem sosem egyszerű, de talán részben ezért is olyan elképesztő.

Véleményem 
Az első rész elolvasása után nem volt kérdés, hogy folytatom-e a sorozatot. Elbűvölt a Song lánytestvérek különleges kapcsolata, na és persze Lara Jean és Peter alakuló románca. Több-kevesebb habozás után meg is rendeltem a To All the Boys I’ve Loved Before Collection Box kiadást a Bookdeporól, és amint megérkeztek ezek a gyönyörű keményborítós könyvek, újra belevetettem magam az első részbe, ezennel angolul. Aztán azonnal folytattam a második résszel, amit két nap leforgása alatt be is faltam. Azt már most elárulhatom, hogy legalább annyira tetszett, mint az első kötet, ha nem jobban. Lássuk, hát milyen kalandokat tartogat a P.S. I Still Love You, azaz az Utóirat: Még mindig szeretlek! 

Az első kötet ugye azzal zárul, hogy Lara Jean a sí kirándulás és a jakuzzis élményei hatására rájön, hogy többet érez Peter iránt, mint szimpla színlelt kapcsolat. Az önfeledt pillanatok viszont nem tartanak sokáig, mert Lara Jean csúnya szóbeszéd áldozatává vált, ami a lány és Peter kapcsolatát is szétcincálja. Innen veszi kezdetét a második rész, ami megannyi bonyodalmat és megoldandó problémát tartogat, talán többet is, mint az első kötet.

Anélkül, hogy lelőném a poént, azt hiszem, annyit elmondhatok, hogy kisebb-nagyobb viaskodás után a két fiatal újra egymásra talál. Na, de persze, a sokáig tartó gondtalanság unalmas lenne, ezért Jenny Han beiktatott egy-két bökkenőt a sztoriba. Az egyik még ahhoz a jakuzzis jelenethez köthető, a másik pedig a jó öreg Genevievehez, Peter hírhedt exbarátnőjéhez. Ő talán a legnagyobb probléma forrása az egész regény folyamán, hiszen Peter még mindig tartja a kapcsolatot a lánnyal. Lara Jeannek szembe kell néznie a ténnyel, hogy féltékeny, ami párkapcsolatok igen gyakori megrontója. Képzeljük magunkat Lara Jean helyébe: Hinnénk a fiúnak, hogy az ex már csak barát és semmi több? Nem lenne-e görcsben a gyomrunk minden alkalommal, mikor szerelmünk a volt barátnője társaságát élvezi? Szerintem ezek nagyon érdekes kérdések, és nagyon tetszett, hogy az írónő merte ilyen konfliktusokba keríteni saját főszereplőjét, akit olykor a féltékenység maga alá gyűrt, és volt, hogy helytelenül cselekedett. Hétköznapi, de mégis emberi érzések kerülnek elő ebben a regényben, ami nagy erénye ennek a sorozatnak. 
saját szerkesztés
Az első részről írt értékelésemben már említettem, hogy az írónő nagyon hiteles hangon ír tizenévesek érzelmi világáról. Ez a P.S. I Still Love You-ra is igaz, ugyanakkor szemmel látható, hogy a karakterek sokat fejlődtek és érettebbé váltak. Margot ugyan sokkal kevesebb szerepet kapott ebben a kötetben, érezhetően nyitottabb és lazább lett, leküzdötte saját érzelmi korlátjait. Az egész történet fűszerét változatlanul Kitty karaktere biztosította, viszont rajta is érezhető volt a változás. Még mindig sokat piszkálódott, de a kislányos sértődések helyét egyre inkább átvették a gondoskodó megnyilvánulások. Nagyon aranyos volt, ahogy bevetette magát Peter és Lara Jean kibékítésében, sőt még édesapjuk szerelmi életét is segített felpezsdíteni. Igazi kis kerítőnő ez a Kitty! Lara Jean pedig a történet végére megfejtette saját frusztrációjának okát, és olyan dolgokat sikerült megfogalmaznia, melyek segítették abban, hogy helyre tegye az érzelmeit. Genevievevel kapcsolatban is kiderült egy-két olyan titok, ami kicsit emberibb fényben tüntette fel a karakterét. Bár, el kell mondanom, hogy én így sem úgy sem kedveltem a leányzót, tény, hogy Jenny Han rá is kellő figyelmet fordított, így nem vált kifejezetten rossz karakterré. Más szóval, árnyalt karaktereket alkotott az írónő, szerintem ez nagyon fontos egy jól megírt regényben.

Azt még nem hagyhatom említés nélkül, mi is a legnagyobb erénye ennek a résznek az én szememben. Tudni kell rólam, hogy nem kedvelem az olyan YA regényeket, melyben a romantikus szál minden mást elnyom maga körül, s ahol kizárólag minden a szerelmes párról szól. Ebben a regényben ilyenről szó sincs. Lara Jean és családi élete még mindig nagy szerepet játszik az egész regényben. A sütögetéstől kezdve az iskolai nehézségeken keresztül egészen édesapjuk szerelmi életéig, Lara Jean életének minden területébe betekintést nyerhetünk. Így számomra nem vált unalmassá a fiúkhoz (bizony, többről van szó) fűződő érzéseiről olvasni, hiszen nem csak erről szólt a történet. Az idősek otthonában játszódó jelenetek pedig különösen szórakoztatóvá varázsolták Lara Jean hétköznapjait. Látszódott, hogy a lánynak van magánélete és érdeklődési köre, ami csillagos ötöst érdemel a temérdek olyan romantikus történethez képest, ahol a főszereplő lány élete kizárólag az álombeli fiú körül forog. 

A cukormázas külső reális karaktereket és emberi jeleneteket takar. Természetesen vannak cuki részek, mégis végig a realitás talaján marad a sztori. Egyszer sem éreztem úgy, hogy egy hihetetlen tündérmesét olvasok. Mindenkinek ajánlom, aki szerette az első részt, szerintem az imádat csak nőni fog a P.S. I Still Love You-ban. Legalább is, nálam ez történt. Ha  pedig csak édes finomságok receptjeibe szeretnél betekintést nyerni, biztos vagyok benne, hogy találsz kedvedre valót.
Steph Pfeiffer

2018. április 2., hétfő

Könyves udvarlás book tag - Ella

Hola chicas!
Kívánunk mindenkinek kellemes Húsvéti ünnepeket, és sok-sok locsolót! A mai nap egy book taggel érkeztem – kivételesen egyedül (Ella) – amire már régen jelölést kapott kicsiny oldalunk Everglow - Chronicles Of A Bookshelf nevű blogján. Ezúton is szeretném megköszönni, hogy gondoltál ránk! A tag témája a „Könyves udvarlás”, szerintem nagyon klassz az egész tematikája és felépítése, már nagyon izgatott vagyok, hát vágjunk is bele!

......................................................................


Első fázis - Kezdeti vonzalom: Egy könyv, amit a borítója miatt vettél meg
Sajnálatos vagy sem, én rengeteg könyvet a borítója miatt veszek meg, ezért most egy olyat választottam, ami a szívemhez nagyon közel áll: Tahereh Mafi – Ne érints sorozata az egyik kedvencem. Már fiatal korom óta szeretem a szemes képeket, régen gyűjtöttem is talán őket, szóval ez egy régre gyökerező vonzalom nálam. Hogyha a Gabo kiadó megtartotta volna a régi borítóit, valószínűleg sosem kerül a kezembe ez a trilógia, ami nagy kár lett volna, mert egyszerűen imádtam.


Második fázis - Első benyomás: Egy könyv, amit a fülszövege miatt vettél meg
Penelope Douglas – Szívatás című műve ugrott be elsőre ennél a pontnál. Ez a kötet a WOW kiadó gondozásában jelent meg itthon. Pár évvel ezelőtt figyeltem fel erre a könyvre, amikor a cyberbullying témakörében kutattam az interneten a szakdolgozatom kapcsán. A mű címe angolul Bully, amiről eleinte azt feltételeztem, hogy egy szakkönyv, de a leírás alapján hamar kiderült, hogy itt bizony egy regényről van szó. Gyors kutatómunka után kiderítettem, hogy éppen akkor jelent meg magyarul Szívatás néven, hát a kosárba tettem és megrendeltem. Sajnos még nem sikerült azóta sem elolvasnom – szörnyen sok könyvem van várólistán, ezért már nem is vezetem.


Harmadik fázis - Flört: Egy könyv, ami jól van megírva
Amy Kathleen Ryan – Ragyogás trilógiája különleges a szívemnek, szinte az összes booktagben helyet kap valamelyik pontnál, mert ez egy sokrétű sorozat. Hogyha nem kellett volna a magyar megjelenésekre várnom, valószínűleg egy ültő helyemben olvastam volna végig a részeket. A történet szépen építkezik, izgalmas, fordulatos, gondolatébresztő. Nagyon szerettem a karaktereket is, akik koruk ellenére lépéseket és döntéseket kénytelenek hozni egy felnőttek nélküli közegben. A gyerekekből álló társadalom működése és az irányításért vívott harc végig fenntartja a figyelmet. Imádtam! Köszönöm a Maxim kiadónak, hogy elhozta nekünk ezt a csodát.


Negyedik fázis - Első randi: Egy könyv, ami sorozat része, és annyira tetszett, hogy azonnal akartad a folytatásokat
Ilyen volt számomra Colleen Hoover és Tarryn Fisher közös sorozata a Never, never, aminek idén érkezik végre valahára a harmadik része. Ennek a sorozatnak a részei olyan rövidek, hogy az ember mindig elégedetlenül fejezi be őket. A történet alap koncepciója szerintem nagyon izgalmas, én élveztem olvasni az eddig megjelent első két részt – ha jól emlékszem, mind a kettőt egy lélegzetvételre olvastam végig, ami persze főként a hosszának köszönhető. Már izgatottan várom a harmadik sprintemet! Történetesen holnap startol az elit erre a könyvre, szóval már nem kell annyit várniuk a rajongóknak.


Ötödik fázis - Késő esti telefonbeszélgetések: Egy könyv, ami miatt egész éjjel fennmaradtál
Nálam az álmosság általában kizáró ok az olvasásra, szóval nem jellemző, hogy hajnalig fent maradjak egy könyv miatt, maximum éjjeli egy óráig olvasok – de ez nem mindig a kötet minőségének tudható be. Emiatt ehelyett egy olyan könyvet írok, amelyik miatt akár átolvastam volna az éjszakát is, ha úgy jön ki a lépés: ez pedig nem más, mint Deirdre Riordan Hall – Sugar című könyve, amit egyszerűen imádtam. Az a könyv egyszerűen zseniális. Amennyiben érdekel a túlsúllyal rendelkező emberek élete, a zaklatás, amit átélnek nap, mint nap és a stresszből fakadó túlzott evés, vedd meg ezt a könyvet! Nem fogsz csalódni.


Hatodik fázis - Mindig te jársz a fejemben: Egy könyv, amire sokat gondolsz/gondoltál
Marie Lu - Legenda sorozata top listás nálam. Nagyon szomorú voltam, amikor befejeztem a trilógia utolsó részét. Nagy vágyam, hogy filmet forgassanak belőle és ott lehessek a premieren a moziban. Mióta kiolvastam a sorozatot egy űrt érzek magamban, amit csak és kizárólag az írónő új megjelenése fog tudni betölteni, holnap startol a The Young Elites! Nagyon remélem, hogy már ezen a héten a kezemben foghatom, és fejest ugorhatok abban a csodás könyvben! Előre érzem, hogy most sem fogok csalódni Marie Lu-ban.

Hetedik fázis - Találkozás a szülőkkel: Egy könyv, amit ajánlanál a barátaidnak és a családodnak
Nehéz olyan könyvet választani, amit egyaránt ajánlanék családnak és barátoknak, de végül sikerült rátalálnom. Az én kiszemeltem ezúttal David Levithan - Nap ​nap után című műve, ami jó szórakozást nyújthat kicsiknek és nagyoknak, fiúknak és lányoknak egyaránt. A történetben felmerülő gondolatok, problémák, izgalmak szórakoztatóak és szomorúak egyszerre. Sokat méltattam már ezt a könyvet régebben, nem ismételném magam újra és újra. Olvassátok el!


Nyolcadik fázis - Gondolkodás a jövőn: Egy könyv, vagy könyvsorozat, amit a jövőben újra szeretnél olvasni legalább egyszer
Kiera Cass – Párválasztó sorozata egy olyan mesét mutatott be nekem, ami jobb kedvre derített, reményt adott és elringatott. Egyszer mindenképpen el szeretném még olvasni America Singer kalandjait. Ezt a kötetet még régebben ajánlotta nekem egy olvasó, amiért nem lehetek eléggé hálás, mert nélküle valószínűleg nem szereztem volna be őket. Köszönet a kedves névtelennek! Hogyha újra hercegnőnek szeretnétek érezni magatokat, ahogyan néha én is, irány a Párválasztó!

Kilencedik fázis - Szeretet megosztás: Kinek küldöd tovább a taget?
Az én kihívottam Amalthya lenne az Enchanted by Pages blog szerkesztője. Kíváncsi leszek a válaszaidra kedves! 💙

2018. március 25., vasárnap

John Green - Alaska nyomában

John Green
Alaska nyomában

Fülszöveg

Első pia
Első balhé
Első csaj
Utolsó szavak

A tizenhat éves Miles Haltert elbűvölik a híres emberek utolsó mondatai és unja otthoni biztonságos életét. A középiskola után rábeszéli szüleit, hogy írassák be egy bentlakásos iskolába, mert abban bízik, ettől talán megváltozik addigi unalmas élete. Itt ismerkedik meg Alaska Younggal, az okos, vicces és halálosan szexi lánnyal, valamint Chippel, az ösztöndíjas zsenivel, aki kollégiumi szobatársa lesz. Százhuszonnyolc nap alatt Miles élete gyökeresen megváltozik, miközben Alaskát önpusztító viselkedése a végső tragédia felé sodorja. 
John Green Alabamában járt bentlakásos iskolába, amely nem sokban különbözött az Alaska nyomában Culver Creekjétől. Az Alaska nyomában az első regénye.

Véleményem

Sziasztok, kedves olvasók! Itt újra Ella jelentkezik egy nem éppen mai kötettel. Legújabb kiszemeltem nem más, mint John Green, akinek eddigi magyarul megjelent regényei közül már négy a polcomra költözött. Arra gondoltam, hogy a megjelenési sorrendet fogom követni, ezért az első áldozatom az Alaska nyomában volt. Bár az író Csillagainkban a hiba című könyvével vált igazán híressé, ám én nem azzal szerettem volna kezdeni. A filmet láttam, és az alapján a regény nem igazán keltette fel az érdeklődésemet, de a szerzővel már egy ideje szemezek. Születésnapomra kaptam meg az Alaska nyomában, Katherine a köbön, Papírvárosok hármast, majd névnapomra a Teknősök végtelen sora című legújabb megjelenést. Szóval minden adott, hogy egy próbát tegyek és belekóstoljak John Green világába. Sajnos a molyon a művek értékelési indexei nem túl kecsegtetőek, úgy döntöttem, kizárom a külvilágot és engedek a kíváncsiságnak és a csodás borítóknak, amik azonos tematikában jelentek meg a Gabo kiadó gondozásában. Nagyon tetszenek ezeknek a könyveknek a színei, az azonos betűtípus, a címkiegészítő szövegek és a kis ábrák. Ám de nagyon elkalandoztunk, maradjunk most Alaska nyomában.



A történet főszereplője Miles Halter, a barátai által ráaggatott becenevén Pufi egy átlagos, kissé elszigetelt kamasz, aki nagy reményekkel kezdi meg tanulmányait a Culver Creek bentlakásos iskolában. Pufi hamar barátokra lel, megismerkedik szobatársával, az Ezredessel, tisztességes nevén Chippel és az ő bandájával: Alaska-val, Takumi-val és végül Lara-val. Ők öten egységet alkotva csínyeket szerveznek, közösen hágják át a szabályokat és vállalják a felelősséget, amikor a fiatalokat felügyelő „Sas” nyakon csípi őket. A karakterek érdekesek, mindben van valami egyedi, de ahogyan a cím is sejteti, Alaska-ra érdemes talán a leginkább odafigyelnünk, mert az ő története és személyisége a legrejtélyesebb. Közelebbről megismerkedhetünk a rappelő, japán származású Takumival, a Romániából érkező, kicsit érdekes kiejtéssel rendelkező Lara-val, a hányattatott sorsú mégis mókás Ezredessel, illetve a narráló, híres emberek utolsó mondatait gyűjtő Pufival. Látod? Mondtam, hogy válogatott egy társaság!😎

Nem saját szerkesztés

A történet két részre oszlik, egy előtte és utána szakaszra, ami előre sejteti a forduló pontot. Ez a megközelítés nagyon érdekes volt, személy szerint nálam működött, mert nyughatatlanul faltam a fejezeteket, hogy végre elérjek ahhoz a ponthoz, ahonnan az utána egység kezdődik. Akarva-akaratlanul az ember fejében ott motoszkálnak a gondolatok és ötletek: vajon mi jelentheti Pufi történetében a törést, ami két egységre szabdalja a fejezeteket. Sok mindenre gondol az ember olvasás közben, miközben valószínűleg az is eszébe jut, ami igazából történni is fog. Nem mondanám, hogy teljesen váratlan volt, kissé talán kézenfekvő is, mégis hatásos maradt a fordulat. Nem csak Pufi élete változik meg gyökeresen, hanem környezete viselkedése és a párbeszédek hangulata is. Őszintén szólva az előtte egység cselekménye engem kevésbé tudott lekötni, nem úgy, mint az utána, ahol izgalmasabb filozofikus kérdések vetődnek fel és a narráció is érdekesebbé válik. Egy egyszerű ifjúsági regény egyszer csak drámai hangvételt kap, és vaskos kérdésekkel szögezi olvasóját a fotelbe.


"– Nem élet vagy halál a labirintus.
– Jó. Akkor micsoda?
– Szenvedés – mondta. – Rosszat tenni, és hagyni, hogy rossz dolgok történjenek veled. Ez a probléma. Bolivár a fájdalomról beszélt, nem életről és halálról. Hogyan jutsz ki a szenvedés labirintusából? 
– Mi a baj? – kérdeztem. Éreztem a keze hiányát. 
– Nincs semmi. De a szenvedés örök, Pufi. Házi feladat vagy malária, vagy olyan barát, aki messze van, amikor egy jóképű srác fekszik melletted. A szenvedés általános. E miatt az egy miatt gyötrődnek a buddhisták, a keresztények és a muzulmánok is."

A regényben szerepet kap a teológia, a barátság, a tanár-diák viszony, a szülőktől való elválás, a szerelem, a gyász és a káros szenvedélyek, mint például a cigaretta, alkohol. A tinédzserkor örökös határfeszegetése jellemzi ezt a regényt, szereplőink lépten-nyomon keresik a szabályok megszegésére nyíló lehetőségeket, miközben önmagukat keresik és múltjukról mesélnek egymásnak. Az öt barát jól működik együtt, kedvenc karakterem Alaska🌼 lett, aki több megszólalásával elgondolkodtatott és megrázott. Ennek a könyvnek az erőssége a kérdések felvetése. Az elhintett teológiai morzsák és utolsó mondatok olyan adalékot jelentettek, amitől igazán különlegessé vált ez az élmény. Nem mondom, hogy nem unatkoztam a cselekmény első felében, viszont nem szeretném elvitatni a tényt, hogy ez a regény különleges.

Összességében azt mondanám, hogy kellemes élményként könyveltem el az Alaska nyomábant. Nem ez volt életem története, viszont határozottan érdemes volt elolvasnom, mert végre kaptam valami eredetit és elgondolkodtatót, amihez már régen volt szerencsém. Folytatni fogom a John Green maratonomat, ezúttal a Katherine a köbön kerül a szikém alá🔪, amibe már sikerült belekezdenem és azt mondhatom, hogy eddig igencsak ígéretes az a történet is. Tehát itt az élő példa, hogy nem mindig érdemes hinni a molyos értékeléseknek, mert mindannyian mások vagyunk és más tetszik nekünk. Köszönöm, hogy elolvastál, találkozunk egy hét múlva! 💛

Ella Fisher

2018. március 10., szombat

Ella 5 legjobban várt könyvmolykézős könyve


Sziasztok, kedves Olvasók!
A 2018-as év nem csak filmek terén lesz izgalmas a könyvmolyok számára, hanem regény megjelenések tekintetében is. Sok-sok izgalmas kötet vár ránk idén, illetve új könyves dobozok, amiket még ki kell próbálnunk. Tudom, hogy már jócskán benne vagyunk az új esztendőben, de még mindig bennem van a kezdeti izgalom. Hát most vessünk egy pillantást a Könyvmolyképző háza tájára. Elhoztam nektek azt az öt kötetet, amit én személy szerint már a legjobban várok. Ti melyik megjelenésre vártok a legjobban idén?
.............................................


Nem tudom, hányan olvastátok Beth Revis könyvét, a Túl a végtelenen című regényt, de aki olvasta, az tudhatja, hogy az első rész megjelenése óta már négy év telt el. Négy év. Tehát egyben szomorú és örömteli a hír: végre érkezik a sorozat második része! Meglehet, a harmadik részre csak 2022-ben számíthatunk – de ettől egyelőre megpróbálok eltekinteni. Ez a könyv már régóta ott csücsül a polcomon, de még sajnos nem volt időm belekezdeni, amit így utólag nem is bánok, mert négy év távlatából nem hinném, hogy sok mindenre emlékeznék ebből a történetből. Viszont így, hogy jön a folytatás, ideje belevágnom az űrutazásba, ami már évek óta csalogat!


Nagy Colleen Hoover fan voltam, ám az utóbbi időben kicsit alábbhagyott a rajongásom. Szeretem az írónő stílusát, hogy pillanatok alatt képes vagyok felfalni a könyveit, közel érzem a szereplőit és beszippant a történetvezetése, de a sok jó ellenére, mostanság olyan könyveket mutatott fel, amik részben irritáltak. Nem mondom, hogy csalódtam benne, de már nem ég köztünk úgy a láng, mint régen. Ettől függetlenül a top öt leginkább várt könyveim egyike az Ugly love, amitől már előre félek Steph véleménye után, aki hosszan ecsetelte nekem, miért is nem tetszett neki ez a kötet. Hát majd meglátjuk…


A This Shattered World egy olyan folytatás, amire nagyon régóta várok. Lenyűgöz ennek a sorozatnak a szépsége, illetve a témája. Amy Kathleen Ryan – Ragyogás című kötete után késztetést éreztem, hogy még több űrben játszódó történetet olvassak, ezért is engedtem a csábításnak, amit Lehullott csillagok jelentett, amikor megjelent. Nem dobtam egy hátast ettől a történettől, viszont abban biztos voltam, hogy szívesen folytatnám a trilógiát, már csak azért is, mert a sorozat részei különböző személyekről szólnak, csupán a világ ugyanaz, amiben ezek a karakterek mozognak. Így az sem fog problémát okozni, hogy elfelejtettem az első rész szereplőinek nevét, akikkel két éve találkoztam utoljára.


Tarryn Fisher – F*ck love című könyvének borítója egyszerűen zseniális. Úgy gondolom, sokan átélték már azt az érzést, amit a kötet borítója is sugároz. Egyszerűen imádom! Tarryn eddigi magyarul megjelent kötetei közül csak a Kihasznált alkalom-hoz volt szerencsém, amiről nem tudok túl sok jól elmondani, de azért rossz történetként sem aposztrofálnám. Sokszor estem már a szép külső, undok belső hibájába könyvek terén, de nagyon remélem, hogy ennél a regénynél nem ez fog történni. Annyira szeretném, hogy tetsszen: hogy megfojtson, felpofozzon, majd elringasson. Tudom, nem szabad ekkora elvárásokkal állni egy könyvhöz, de nagyon fájna a szívem, ha Tarryn ezt most eltolná. Névrokon, kérlek!


A lista koronázatlan királynője pedig Marie Lu, aki a Legenda című sorozatával az emlékezetembe véste a nevét. Kevés hozzá fogható írót ismerek, egyszerűen imádnivaló, amit a szavakkal csinál. Ha még esetleg nem olvastátok a Legendát, ideje fejest ugrani benne – nem fogjátok megbánni. Láttam pár képet, ami az írónőnek ihletként szolgált az új sorozat írása közben, és azt kell, hogy mondjam, nagyon izgalmasnak ígérkezik ez a történet is. Tűkön ülök, hogy a kezembe foghassam, megszagolhassam és simogathassam. A borító, akárcsak a Legenda esetében nem túl figyelemfelkeltő, de Marie Lu esetében még ez sem zavar. Szeretném. Ezt. A. Könyvet. Mihamarabb.

2018. március 3., szombat

P. C. Harris - Újrajátszás

P. C. Harris
Újrajátszás


Fülszöveg
A feltörekvő jégkorongos, Zack és a visszahúzódó Melanie, tökéletes álompárnak tűnnek. Ám a lány élete egy nap fenekestül felfordul, amikor hirtelen elveszít maga körül mindenkit, aki fontos volt számára. Beleértve Zacket is. A fiú egy profi szerződéssel a zsebében elutazik és ezzel darabokra töri a lány lelkét. Ekkor Melanie úgy dönt, hogy ő is maga mögött hagyja Kanadát, és egészen New Yorkig menekül.
A sors azonban úgy hozza, hogy évekkel később újra találkoznak, de az egymásra találás nem úgy sikerül, ahogy azt a lány megálmodta. Ehelyett egy titkokkal teli viszonyba bonyolódnak. Vajon elég erős a kapcsolatuk, hogy túlélje a titkokat? Összeférhet a profi hokisok élete a szerelemmel? Te mire lennél képes, hogy megtartsd a szerelmedet?
P. C. Harris az Árnyoldal című sikerkönyv szerzőjének legújabb izgalmakban bővelkedő erotikus-romantikus kalandregénye garantált szórakozást nyújt a fordulatos történetek kedvelőinek.

Véleményem

Sziasztok, drága Olvasók! Itt Ella! Már egy jó ideje nem jelentkeztem könyvértékeléssel a blogon, amit nagyon röstellek, de pár magánéleti zűr miatt most kevésbé tudtam a könyves kuckómra koncentrálni. Biztosan ti is voltatok már hasonló helyzetben, így most a megértéseteket kérem. Jelenleg szeretném visszatölteni magam egy kicsit, többet olvasni, pihenni, és persze rendszeresebben jelentkezni ezen a felületen is. No, de hagyjuk is a magyarázkodást, hisz nem ezért jöttetek gondolom. 😅 A mai nap P. C. Harris – ÚJRAJÁTSZÁS című könyvéről fogok írni, hogy képet adjak azoknak, akik még nem olvasták, de érdeklődnek a regény iránt. Ezúton is köszönöm szépen az Álomgyár kiadónak a recenziós példányt, nagyon sokat jelent nekem, hogy a partnerük lehetek. Nos, vágjunk bele!

A történet főszereplői Melanie és Zack, akik a középiskolában ismerkednek meg egymással. A fiatalok közt a hoki jelenti a közös pontot, mivel mind a ketten tagjai a jégkorong csapatnak, innen is ered az érdeklődésük egymás iránt. Zack egyik nap felfigyel Mel idomaira, és onnantól valami megváltozik a srácban. Bimbózó kapcsolatuk azonban hamar végéhez ér, amikor kiderül valami a múltból. Melanie élete egyik napról a másikra tragikus fordulatot vesz, ezért elhagyja a várost és csak évek múltán, diplomával a kezében tér vissza egy teljesen új külsővel, aminek köszönhetően régi ismerősei nem ismerik fel. Így alakít ki magának egy új személyiséget és éli új életét a régi környezetben. Zack ez idő alatt híres hokijátékos lett, csupán egy sérülés miatt tér vissza szülővárosába az év végén.

Saját szerkesztés


Bevallom, nekem ez a regény az elején nem igazán tetszett. P. C. Harris úgy dobálta rám a nagyobbnál nagyobb horderejű részleteket és eseményeket, hogy én nem igazán tudtam feldolgozni őket, a történet már az elején elrugaszkodik a valóságtól, így nehéz volt összhangban maradni a szereplőkkel. Az első ötven oldal nagyon megijesztett, mert egyáltalán nem erre számítottam az Árnyoldal után, ami szépen építkezett és nem fojtotta meg olvasóját. Ezzel szemben az Újrajátszás feltépte az ajtót, felpofozott engem, elsírta magát, majd nyugovóra tért. Igen, a kezdeti sokk után szép lassan átcsusszantunk egy nyugalmasabb cselekménybe, ami már számomra is emészthető volt. A regény alapvetően két részre osztható: a múltra és a jelenre. Így azt mondanám, hogy a középiskolában játszódó múlt rossz élményként maradtak meg, míg Melanie visszatérése és jelene már klasszisokkal jobbra sikeredett.

Az Újrajátszást többen hasonlították az Off-Campus sorozathoz valószínűleg a hoki vonal miatt, ám a sporttól eltekintve két nagyon különböző történetről beszélünk. Nekem Az üzlet nem lett a kedvencem, szóval gondolhatjátok, hogy nem emiatt figyeltem fel P. C. Harris legújabb kötetére. Engem főként a szerző neve vonzott ebben a történetben, mert az Árnyoldal egy meglepően kellemes élmény volt régebben 2016-ban. Már akkor eldöntöttem, hogy figyelemmel fogom követni az írónő munkásságát. Viszont az Újrajátszás után azt érzem, hogy nem előrefele léptünk, hanem vissza egyet. Nem állítom, hogy ez a könyv rossz vagy ne lenne érdemes esélyt adni neki, de ebben a csatában az Árnyoldal a nyertes, hogyha engem kérdeztek.

A regény főbb szereplői egész egyszerűek, nem igazán szimpatizáltam velük, mind semlegesek maradtak a számomra. Van egy adag klisé és üresség a személyiségükben, amitől nem maradnak meg az ember emlékezetében. Már több hét is eltelt azóta, hogy olvastam a kötetet, és sajnos ennyi idő távlatában nincs olyan karakter, akit ki tudnék emelni. A műfajra jellemző általában a szürke szereplők felsorakoztatása, szóval nem különösebben lepett meg ez a része.


A naposabb oldalról tekintve a regényre, ki szeretném emelni a pozitívumokat is természetesen. Zack és Mel szerelme nagyon aranyosan van felépítve, a köztük működő kémia egyértelműen süt a lapokról. Jó érzés volt bepillantást nyerni a köztük alakuló kapcsolatba, reálisan ábrázolta Harris mind a férfi, mind a nő érzelmi világát – hiszen itt egy két szemszögből íródott történetről beszélünk ám. A regény olvastatja magát, kellemes a hangvétele, újfent kiderült, hogy az írónő tud írni és szeret is. A hokis jeleneteknél érződött, hogy ismeri a sportot és szívesen néz ő is meccseket, sikeresen öntötte át Melanie-ba saját rajongását eziránt a sport iránt, ezért szerettem olvasni a jégkorongról az ő szemüvegén keresztül. Lehet, majd én is elnézek egyszer egy meccsre? Ki tudja. Ezek mellett még kiemelném Melanie és az anyukája közötti kapcsolatot, ami több mint szívbemarkoló – talán ezt az érzelmi mélységet imádtam a leginkább az egész sztoriban. Hihetetlenül feldobta az amúgy kicsit langyos történetet.

Összességében azt mondanám, hogy hogyha egy hideg téli estén egy aranyos történetre vágynál a kakaód mellé, akkor az Újrajátszás jó választás lehet számodra. Ezt a kötetet főként a romantika és erotika műfaj kedvelőinek ajánlanám a figyelmébe. Kóstoljatok bele, hokizzatok egy kicsit Mellel és Zackkel, majd döntsétek el ti, nektek mennyire nyerte el szíveteket a jégen siklás.

Ella Fisher

2018. március 1., csütörtök

Ez vagy Az Book Tag

Sziasztok!
Egy kedves molyoló, @Arwen5 hívott meg erre a Book Tagre, úgyhogy itt az idő, hogy én is kitöltsem a kihívás kérdéseit. Innen is köszönöm, hogy gondoltál rám! Arwan5 válaszait ITT tekintheted meg.
Ezek a tagek mindig elgondolkodtatnak, és sok esetben arra késztetnek, hogy egy-egy könyvet vagy akár a saját olvasási szokásaimat is jobban átgondoljam. Így hát, örömmel töltöttem ki az Ez vagy az Book Taget, lássuk - nálam melyik a nyerő.
{{Ella ezt a book taget már régebben kitöltötte, az ő válaszait ITT érheted el.}}
......................................................................................................................................................................

Hol szeretsz inkább olvasni: kanapén vagy ágyban?
Nálam az ágyam a befutó, mert itt kényelmesen el tudok helyezkedni az olvasáshoz. Ha sokat olvasok egyhuzamban, egy idő után megunom a fekvő pozíciót, és ilyenkor fészkelődök jobbra balra, de aztán mindig ugyanott találom magam. Vicces, mert van egy babzsákom is, de oda ritkán telepszek le egy könyvvel a kezemben.

Férfi vagy női főszereplő?
Számomra egy férfi nézőpontja általában érdekesebbnek bizonyul, pont azért, mert ő férfi, én meg nő vagyok (értitek). A hozzáállásuk és az érzelmi világuk is nagyon érdekel, sokszor szeretném tudni, mit is gondolhat egy férfi. Amúgy is, a férfi karakterek közelebb kerülnek a szívemhez, mint a nők, legyen az könyv vagy akár film. Sőt, több férfi zenészt és előadót kedvelek, mint nőt. (Bocsi, ez nem tudom, hogy jött ide.)

Trilógia vagy tetralógia?
Hogy őszinte legyek, engem mindig megrémisztenek a sorozatok, függetlenül attól, hány részesek. Ennek az lehet az oka, hogy eléggé random olvasó vagyok és nehezen köteleződöm el akár egy hosszabb olvasmány mellett is. Nálam a duológiák a nyerők, mert két kötet az, amit még élvezettel folytatok. Kár, hogy kevés duológiát ismerek...


E/1 vagy E/3 szemszög?
Ez az aspektus nálam nem igazán számít, viszont az tény, hogy több E/1 szemszögből íródott regényt olvasok. Nehéz egyik stílusból átállni a másikba, de szerintem mind a két szemszögnek megvan a maga előnye és jellegzetessége. Nem tudnék választani.

Reggeli vagy esti olvasás?
Egyértelműen este a válasz. Reggelente azt sem tudom, hogy jövök vagy megyek, szóval örülök, ha nyitva tudom tartani a szemem. Este jól esik bekuckózni az ágyba, aminek viszont megvan a veszélye, hogy a fáradtság miatt már nincs erőm olvasni. Nehezek ezek a hétköznapok...

Könyvtár vagy könyvesbolt?
Ha a kettő közül kell választanom, akkor mindenképpen könyvesbolt, mert szeretem a saját könyvemet a kezemben fogni. Mostanában viszont kipróbáltam néhány hangoskönyvet az audible.co.uk-n, ahol a tagságod ideje alatt a nem tetsző könyveket bármikor visszaküldheted és visszakapod az érte fizetett "kreditet". Ilyen szempontból kicsit könyvtár funkciója van.


Megríkasson vagy megnevettessen a könyv?
Ez nehéz kérdés, mert pont ettől a két dologtól válik emlékezetessé számomra egy könyv. Szeretem, ha hatással van az érzelmeimre és a könnycsatornámra, de nálam ritka, hogy megríkat egy könyv. Viszont ha sikerül neki, akkor nagyon mélyen érint, és sokáig nem tudom túltenni magam a történeten. Nevetni viszont szeretek, úgyhogy a nevetésre esett a választásom.

Fehér vagy fekete borító?
Régen még tuti, hogy a fekete mellett adtam volna le a voksomat, egy ideje azonban a fehér borítók szerelmesévé váltam. Tetszik, hogy letisztult és elegáns összhatást kölcsönöz a könyvnek, és szinte bármilyen minta és felirat jól mutat rajta.

Karakter-orientál vagy cselekmény-orientált könyv?
Egyértelműen karakter-orientált. Sőt, szerintem az én esetemben a karakterek döntenek főleg egy adott történet sorsáról. Ha irritáló vagy kétdimenziós szereplővel van dolgom, akkor sajnos nálam elvágták az egészet. Hiába az izgalmas cselekmény, ha a karakterek üres porhüvelyek.